Elrágta gyökerem a gyötrelem
s már érzéketlen, húzódtam felette.
Ekkor belécsavarodott belembe.
Hasamat felhasítóm hirtelen,
sajgó belemet hurkoltam kezemre,
benn poshadó megcsócsált élelem
duzzadt fekete-zöld rétegesen,
s ezt falni kezdtem, vad szagán merengve.
Agyam zsiros, szemem híg; mily soká
győzöm e disznótort, ördög se tudja,
fejjel lerogytam fenekem alá.
A megmaradt vonagló véreshurka
még friss-piros, még semmi erjedés:
egyétek ti. Kidöntött az evés.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论