Öreg szerelmesek

Az idő; a titkos ügynök már rég beépült szervezetünkbe;

házasságunk annyi veszélyen átcsempészett mikrofilmjén

meszes gerincünk röntgenképét látni.

Húsz év - sok is egy átlagos, értelmiségi párnak.

Van bennünk valami vérlázító:

Rómeó és Júlia egy újabb reformnemzedékből,

őszen, mérsékelt súlyfölösleggel -

inkább egy burleszkfilmbe illenénk,

mint a szűk világváros zsúfolt kriptájába,

ahol most már csak egymás szemébe nyílik a titkos alagút …

imbolygó fény … a hatvanas évek …

a testünk éppolyan átlátszó, mint a tervünk,

melyet kínjában ötlött ki a méregkeverő, kontár barát …

A fiatalság lebukik, ha túl soká él; ez a sorsa.

Kispárnánkat a fejünk alá gyűrve lassan süllyedünk.

De ha gyülemlő ráncaink harisnyaálarcát lehúznánk,

előragyogna mögüle az ifjú koponya,

s kézfejünkön az őrült tetoválás: VAN FÖLTÁMADÁS!