Síppal, hegedűvel

Ü-vel, i-vel kezdődik a nyitány,

síppal, hegedűvel. Egész délután

szólt már; de ahogy száll az éji csend,

úgy frissűl - hallod? - ami benne zeng:

ű zeng, i cirpen, mélyen, magasan,

válasz villan rá s máris vége van,

ű-rű-krű, kri-kri, minthogyha a fű -

ezer hang együtt mindjárt gyönyörű,

s mind sűrűbben zeng, és gyűrűzve, mint

sziget körűl a hab ostroma, mind

sűrűbb a zene, árad, megtolúl,

s ütve-penditve keresztűl-kasúl

a felszikrázó ü-ket és kri-ket

s hang-nyilaikat, fény-gyűrűiket

úgy csapja égig e tündérkürtcsatát,

idegeid, füled káprázatát,

hogy másnap is csupa i vagy meg ű,

csupa síp, csupa tücsökhegedű.