Szárnyakon fekszem

Erő és szépség elhagyott,

fehér ágy elszív engem -

én édesem, én édesem

ne hagyj meghalni engem,

míg öt világrész illata

csábít világgámennem -

űzd el a gyalog-madarat

ki elkaparna engem!

A henteskutya kicsinyel

cingár falatját: engem -

a teljes élet összegyúrt

dögöt és lángot: engem.

Mosdass, ölelj, ne félj, ne félj,

mert el nem érnek engem,

fekvén is fekszem szárnyakon:

isten szállat föl engem.