Szentségtörő Madonna

Csikót szül nekem, démoni

bársonyt a zöldbe,

nyihogó csillag-robogást

a fű-özönbe.

Virrasztja lelkesen a vért

szeme meleg lámpáinál,

s föláll a burok-palástos

négy lábu kicsi király.

Míg fogak satuját tűri

kánaáni duzzadt kebel,

nagy haja éjszakájában

fejhangon fölénekel.

A szentségtörő madonna

háttere arany vihar,

illog és villog a lepkék

lemezes táncaival.

Duruzsol mirígy-telepe,

tejjé hol vér alakul,

pokolpiros érrendszere

tündököl példátlanul.

Im, fölvirágzott a Játék,

él is örökké,

a szent lelkek kongresszusa

ítélheti tündéri döggé.

A kínpadot szülő világ

ebből már nem csikar fintort,

csont-orsókra ezt a szivárványt

nem csavarja soha a sírbolt.