Esküszöm, hogy ő is örök,
sose lesz a hemzsegő árnyé.
Fejbúbján málnás kosarával
alászáll rubint-koronával
mereven akár egy királyné.
Medveszagot ont már a hegy
s az életet irtó körökből
alkonyati láng-kereszt: sas függ,
magas vizek fröcskölik gyöngyük,
s lenn emberpár bőg a gyönyörtől.
Örök visszhang s tűz az idő,
a nő arca ég ragyogóan,
balzsamszagu gőzt vet a gönce,
lenn gyötri a rétet gerince,
sarka fönn a meredek holdban.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论