Fagyok jönnek

Fagyok jönnek sorban,

fehér dühű gárda,

mint a perec roppan

az esendők válla.

Nélküled hol laknék?

– megborzong a lélek –

Hajnaltüzes hajlék

a te közelséged.

Szemem elől vedd el

a tél-hideg tányért,

etess szerelemmel,

hogy ne legyek árnyék.

Szerelmünk tűztornyát

engedd betetőznöm –

kapcsold ki a szoknyát

az aranycsípődön.