Az esetleges

Szalkai-féle változat

Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása,

visszahelyezése az időtlen mélységébe,

és azon nyomban felengedése onnan,

ahogy a jég olvad, majd a mozdulat

mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél,

a látható dolgok elsimítása és simogatása,

bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni,

a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak,

újra és újra eljátszani a világ felépülését,

amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni,

felsérteni a megszokott felületet,

hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított,

nőies lényeg,

egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon,

a mindennapi, anyag általi megváltódásra

készen álljon.