Klári, nyár, csönd

Lábad elé feküdt a tócsa,

gyöngye a cipődön ragyog,

madárszél röppen a kezedre:

körülcsipogja alakod.

Halott apád volt-nevetését

utánozod ügyetlenül,

öngyilkos körte hull az ágról,

fűben toccsanva elterül.

Mondj valamit, mondj valamit,

nyár és csönd gyantája csepeg,

elaludnék, kavics a tóban,

dunyhamelegben a gyerek.