A szép fegyverkovácsné elköszön a régi fiúktól

A régit, aki nyugtot nem lelt -

őt látom híres-hirtelen.

Karomban szokta meg a reggelt

egykor s meghalt volna velem,

semhogy levesse a szivem…

Most másnak horkol s lomposan

befordul… Kár volt küzdenem.

Fiúk, éljetek boldogan!

Az meg rég fittyet hányt a nőkre

s hencegett: van töméntelen!

Ma fityiszt hord - csípné, ha nőne -:

csak fityeg ott a szerelem.

Jó férfi volt! Már csak pihen,

kifullad az öngólokon

s tolató szenvedélyeken.

Éljetek, pasik, boldogan!

S ő, a bozontos mellehordó,

ki öv alatt harcolt, s bizony,

főleg nyaranta, kék oportó

mellett rúgtatott a Bakony-

formán sűrű, sötét-finom

mézbozótba, a szomjat oltó

málnásba, - ő is odavan…

Éljetek, fickók, boldogan!

Mert én, ki testem tömegével

veszem csak észre magamon

az évek súlyát, már egyébbel

nem mulatok, csak egy rokon

testű és reggel-este éber

csillaggal, aki homlokon

s dombon csókol, ha akarom -

Ürgék, éljetek, boldogan!

Fiatal nem vagyok, de résen -

és Egyben lelem örömem:

tíz ujjam derekába vésem,

míg kapálózva ölelem

s elkárhozom a szenvedélyen.

Vén vagyok, - nem boldogtalan…

Ti csak üssetek rést a légyen,

fiúk… S éljetek boldogan!

Ajánlás:

Tartson, míg élsz, a küzdelem:

falj selymet, csókolj foltokat…

Ha mással nem, hát fel, a fejjel!

Italom vagytok, ételem -

Fiúk, éljetek boldogan!

ITEM

Nincs gyávább, mint a férfinép!

Az asszony bátor, hogyha csal.

A hős hazafarol, lelép,

szán-bán, motyog, s akár a fal…

Elfut, mint kannából a víz -

mindig más kell, mint aki van.

Félsz és vágy más-más ágyba visz.

Gondoljatok rám boldogan.