Ég és föld

Még látható, ahogy a réz eget

nyers, grafitszürke felhők benövik,

akár a vadhús; fenn kinézeget

egy-egy pászma. Elernyed, megtörik.

Fordul a táj. Sivalkodó vonat

láthatárán ott ég az ég tovább -

fényes fémjén tűzzománc bevonat

a glóriát sugárzó fénynyaláb.

A vérmes századot átfúrtuk, mint a féreg:

berogy a múlt a magán-alagút felett.

A történelmet elfedik a törmelékek.

Rönkholtak alvilága fűti a gyepet.

Mire a mélységből az ég alá kiérek,

robogva életemből irgalmatlanul,

kihűlnek fájdalmak, szavak, vidékek:

arcom elé a szürke felhőpenge hull.