Gyermekek esti imája

Anyuska, vajjon hol maradt a macskánk,

szegény miért nem jöhetett haza?

Észre se vettük, ismét úgy szakadt ránk

ez a rémséges korom éjszaka.

Vajjon be vannak zárva a galambok?

Félek, ma éjjel rájuk tör a rém.

Ha, ha! fütyülnek a hegy tetején

a diákok, akiket a labancok

régen, Miriszlónál lekaszaboltak.

Ha, ha! vonyít régi házunk előtt

a nagy kutya, kit a pásztor lelőtt,

mert éjfélkor megugatta a holdat.

Anyuska, ma vigyázz, ne nézz tükörbe!

ha az idő már éjfél fele jár.

Kilép belőle egy gyöngyház halál,

Ölbe kap s uzsgyé, visz a földbe,

hiába instálnád őt, hogy halasszon.

S mi történik azután énvelem

ezen a denevéres éjjelen?

Már elindult értem a Néma Asszony,

hogy elraboljon messzi putrijába,

lefűrészelje ott a nyelvemet,

hogy sose mondhassam ki nevedet

s ruháimat ráadja vak fiára.

S mi lesz, ha jön, kit kővel hajigáltam,

mi lesz, ha jön a félkarú cigány?

Lobog hátán a rossz rongykacagány,

melynek üres félujját megcibáltam.

Jön már, rámtérdel s karom kifacsarja,

nem lesz többé enyém szegény kezem;

döglött kutyák közt, sintértelepen

a húst lemarják róla majd a varjak.

S jön a nagy gyík, melynek a kert tövében

szőlőkaróval farkát leütöttem,

jönnek reám a gyíkok feldühödten

s utolsó cseppig kiszívják a vérem.

Jönnek, jönnek, elevenek és holtak,

hogy megfizessek nappalom miatt.

Anyuska, védd meg tőlük a fiad,

s kicsilámpát ma nehogy eloltsad!