Hullaevők

Kiért maradt ott Szabadi,

ezért a szorgos kopaszért?

És Kiss és Tóth és mind, aki,

ha élt is, épp csak éldegélt?

Beh otthonosan csillog már a fény

a márványtáblán, az új hősökén!

Beh otthonosan nyüzsög a csapat

vendég a Fehér Ló fái alatt.

Melyiknek kispörköltjét védve

halt meg Beke és Fekete?

Melyik söréért fagyott jégbe

Fábján füle, Kovács keze?

Csillogva cikáz, mint a villám,

kés-villa-pár a csirkehullán;

e szép hölgyért, hogy így ehessen:

melyik Nagy halt meg Voronyezsben?

Mert ha van képzeletben mérték,

a finom ujjak szét most vágják

az ezüst tálon Takács térdét,

Kántás karját, Pordán bokáját.

Nincs ehetnékem. Itt keringek

a téren félórája már.

Vérszínű borához melyiknek

tálal föl engem a halál?

1943