Töredék a szerelemről

Meghalnék én, de élek

érted,

félek, hogy árva leszel,

féltlek:

mint gyönge gyermekét az

anyja

éjjel takaratlan nem

hagyja,

úgy takargatlak életemmel

féltelek égő félelemmel.

Én fáradt volnék, s megyek,

járok,

én türelmetlen lennék,

s várok,

én gyáva volnék, s mégsem

félek,

test voltam, s lettem érted

lélek.

Látom az utcát magam

nélkül,

ha mégis legyőzetem

végül,

elhullok bénító bajokban,

elégettettem nagy fagyokban.