A lelkem oly kihalt, üres

A lelkem oly kihalt, üres,

mint éjjel a tükör.

Holtan világít egymaga

a bűvös fényű kör.

Ő látta hajdan a napot,

a májusi eget.

De most belé az árvaság,

a semmi integet.

Elmegy, ki látja itt magát,

a táj is elenyész.

Övé a csönd, az éjszaka

s meghal, ki belenéz.