A bánat

A bánat szürke, néma postás,

Sovány az arca, szeme kék,

Keskeny válláról táska lóg le,

Köntöse ócska, meg setét.

Mellében olcsó tik-tak lüktet,

Az utcán félénken suhan,

Odasímul a házfalakhoz

És eltűnik a kapuban.

Aztán kopogtat. Levelet hoz.

1922. okt.