Dániel éneke

Mégis megemlékeztél rólam, Isten

és azokat, akik téged kerestek,

akik téged szeretnek, megtaláltad.

Ifjú próféták üstökét ragadva

elhoztad babilóni ketrecemhez

a fügét és a datolyát kezökben.

Hirdesd ezért, világosság, sötétség,

az Urat! Hirdesd, pusztaság, folyóvíz

s bölcs cethalak és minden vízben-úszók!

Adjatok nékem szurkot, faggyat és szőrt:

fegyver nélkül megölöm én a sárkányt,

a cifra szörnyet, aki nektek isten.

De az oroszlánt nem bántom, ki engem

nem bánt. Estére visszatérek hozzá

s vad teste bundás melegében alszom.

Hallom majd nagy szivét dobogni; a föld

vele dobog, s az ég is; - én meg alszom

ringatva, mint az Isten csecsemője.