Csudálkozunk az életen

Ha mosolyog, mosolya csupa csillag,

De ha szomjazom, akkor friss patak,

Az én kedvesem az egeknek nyílhat,

De megcsókolni csak nekem szabad.

Haja szurokkal elkevert arany,

Harmatos erdők az ő szemei,

Küszöbe elé terítném magam

Lábtörlőképpen, de nem engedi.

Szavunk zugában megbuvik a csók,

Testvéreihöz lopva jön ide...

Mező álmodhat össze annyi jót -

Az én kedvesem a füvek szive.

Este a csókok megszöknek velünk

S végigfutván a világi teren,

A hajnali égre leheveredünk

És csak csudálkozunk az életen.

1924 első fele