A kesergő szerelem (173.) [Elérem majd nyúgalmamat...]

Elérem majd nyúgalmamat,

  Lovam kivisz bajamból:

Igy bíztattam én magamat

  Eszét vesztett agyamból: -

S hegyekre fel, - völgyekbe le,

  Hanyatt-homlok nyargaltam;

Fakóm vérzik, habzik bele, -

  Szegény! mert megsarkaltam.

Kedves fakóm! szép paripám!

Jó állat, ne haragudj rám!

  A sors ezt már így mérte:

  Te értem, - én ő érte.