Ugyanígy lesz-e

Fiamnak

Ugyanígy lesz-e? Reggelente

gyűlölöd majd, ha felkelek,

harákolok és köpködve a

mosdóba fújom orromat?

Gyűlölöd majd a sziszegő zajt,

ha hólyagomat ürítem?

Utálatos lesz-e előtted,

ha nők után fordulok, s kezem

babrálom izgatottan, vagy ha

maszkszerű vigyorral lesem

mások arcáról a helyeslést,

tépkedem a szemöldököm,

körmömmel alig-nőtt borostám

kapargatom, s hónaljszaga

lesz a ledobált ingeimnek?

Undorodsz majd, ha érvelek

s beszédem habos fortyogása

eláraszt, csak hogy higgy nekem

higgy bennem, kiről jól tudod,

hogy mi vagyok – jobban magamnál?

Felgyűlik majd

szádban a nyál

kéreg-alatti, nyers

szódabikarbóna-sava?

Világot úszó ebihal-röptöd

másodkéz-forrása vagyok.

Meg nem bocsáthatod, de köpj ki,

kiköpött apádat ne nyeld le!

S te bocsáss meg nekem, Apám!