Orpheus

Miért hívtál? – A vaksötét halál

mélyéről visszahozlak! – De te hívtál!

Szép, gyöngéd, halott kedves, aki értem

haltál, helyettem haltál, úgy hihettem –

Szerelmem mégsem lett teljes halálod?

Ág kristálya, patakvíz elfolyó

áttetsző tündér-köve, avar-ágy –

dunnája, földet vajúdó tavasz, Te –

ahol születtél, az lett nászi ágyad –

Mért születtél újra a nászi ágyból?

Ismertem már a csöndet, holt szívem

csöndjét. – Panasz-szavadra felzokogtam,

és ember-hangom, egykor néma lények

visszhang-szavában sírok. Szép halottam,

Szerelmem, hallod patakzó halálom?