Miért hívtál? – A vaksötét halál

Waarom riep je me? Uit de duistere

mélyéről visszahozlak! – De te hívtál!

doodsdiepte haal ik je terug! – Maar je riep me!

Szép, gyöngéd, halott kedves, aki értem

Overschoon verstorven lief, van de wereld

haltál, helyettem haltál, úgy hihettem –

afgestorven, meende ik, om mijnentwille –

Szerelmem mégsem lett teljes halálod?

Kan zelfs mijn liefde je niet doen sterven?

Ág kristálya, patakvíz elfolyó

Waterschittering, schitterschimmig elfenbankje,

áttetsző tündér-köve, avar-ágy –

eiderdonzig heidebed, land-barende lente, Jij –

dunnája, földet vajúdó tavasz, Te –

je geboorteplek werd je huwelijksbed –

ahol születtél, az lett nászi ágyad –

Wat deed je eruit herrijzen?

Mért születtél újra a nászi ágyból?

Gewend was de stilte in mijn dode hart –

Ismertem már a csöndet, holt szívem

je jammerklacht reet mijn hart weer open

csöndjét. – Panasz-szavadra felzokogtam,

en op mensentoon, ooit de woordenecho

és ember-hangom, egykor néma lények

van zwijgende wezens, ween ik. Schone verstorvene,

visszhang-szavában sírok. Szép halottam,

Mijn lief, hoor je mijn vliedende dood?

Szerelmem, hallod patakzó halálom?