Nem a végső perc

Nem a végső perc lesz nehéz — a léptek

az út utolsó részén. A magány

mely mentségek és jóvátehetetlen

bűnök tudata közt ingadozik.

Az az egyedüllét amelyben mintha

körülvennének a nem látható

lengő kísértetetek, pedig már messze innen

határtalan távolban forgolódnak.

Sohsem tanultam meg tőlük szeretni.

Hideg ködével fagy rám a hiány,

hiszen Istennel teli éjszakákon

csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.