Nem a végső perc lesz nehéz — a léptek

Niet het laatste ogenblik zal moeilijk zijn – de stappen

az út utolsó részén. A magány

op het einde van de weg. De eenzaamheid

mely mentségek és jóvátehetetlen

die wankelt tussen verontschuldiging en het besef

bűnök tudata közt ingadozik.

van nooit meer goed te maken zonden.

Az az egyedüllét amelyben mintha

De eenzaamheid waarin men voelt

körülvennének a nem látható

omringd te zijn door onzichtbare,

lengő kísértetetek, pedig már messze innen

zwevende spoken, hoewel ze weg van hier

határtalan távolban forgolódnak.

in de eindeloze verten blijven kolken.

Sohsem tanultam meg tőlük szeretni.

Nooit heb ik van hen geleerd om te beminnen.

Hideg ködével fagy rám a hiány,

De koude mist van het gebrek omhult me nu als ijs.

hiszen Istennel teli éjszakákon

Immers, in nachten die ooit vol waren van God

csak a nyirkos föld mélyeit kutattam.

verkende ik alleen de klamme diepten van de aarde.