Csillog, de eltűnik

A már meg nem szólítható világban

bábszövedékben hallgatnak a tárgyak.

Udvar nélkül, súlytalan, tömören

mély ködben állnak.

Fodrozó hullám bennük nem iramlik,

az anyagnak nem duplázza szegélyét.

Szem nem látja a tó és a sötétség

egymásbamerülését.

Vízüveg-fagy tölt minden hasadékot.

A táj szélén nem lendül a szél –

nincs közel és távol. A tiszta térben

ül kijelölt helyén

mint didergő madár, vakon a lélek.

Nesztelen – a csönd jég-tükre beállt.

Nem töri át vadlúd-hang jajgatása.

Ki felkiált, nem hallja hogy kiált.