Horatius születésnapja

Tanítványnak jó nem vala ő, ajaj,

s kivált, ami legbecsesebb volt benne, azt

utálták; szellemét, a magán-kalózt

az eszme-konszernek korában;

„érdekes", mondták vicsorogva, „jó, csak egy

kissé szedett-vedett"; a világhaladás

kérdéses időszakában a lírai én

volt mindenek fölött problématikus,

az a mód, ahogy eljut az általánosig,

hol a vers szövetén, mint függönyön átdereng.

A rögeszme, hogy itt a sors repül gyalog,

s hogy az áttekintés lényege~épp a föld

rögtönzésére a léttel rögtönözni, tavaly

viselt zakó, s ki vesz föl olyat, ha a sikk

a tiszta körvonal s az antik elme-szekrény,

hol mindennek külön fiókja van. Csak erős

egyéniség számíthat jó sajtóra, csak elvakultság

bírja bulldózerként tolni a csontokat,

míg tiszta lapot tűzzel nyit minden háború

s vér olajozza az űrben gördülő időt.