Jób

Mert fiaim és lányaim

elégtek, és velük a sátor,

és gyötrelemmé lett a testem

a sátán undok ótvarától,

s barátaim, az igazak

– mely ártatlan életem érte –

közömbösen bólintanak

a nem érdemelt büntetésre, –

nem ezekért, nem ezekért

szakadott fel a vád belőlem,

hiszen én nem jutalomért

éltem úgy, ahogy éltem.

De lehet fiam kétszerannyi,

épülhet fényesebbre házam,

s felébredhet a bűntudat

Bildád-, Cófár- és Elifázban,

én már tudom: nem őriz Úr,

s mi most elért, lecsaphat ismét.

Födelem alá mindörökre

beköltözött a védtelenség.