Mert fiaim és lányaim

Protože dcery mé i syni

elégtek, és velük a sátor,

shořeli a s nimi jejich stan

és gyötrelemmé lett a testem

a tělo se mi stalo trýzní,

a sátán undok ótvarától,

neb od Satana zle jsem drán

s barátaim, az igazak

a přátelé též, ovšem dobří,

– mely ártatlan életem érte –

když život bez vin zdeptán jest,

közömbösen bólintanak

Lhostejně hlavou pokyvují,

a nem érdemelt büntetésre, –

jakkoli nezasloužen trest –

nem ezekért, nem ezekért

ne kvůlu tomu, ne snad proto,

szakadott fel a vád belőlem,

žaloba se mi dere z úst,

hiszen én nem jutalomért

vždyť přece nijak pro odměnu

éltem úgy, ahogy éltem.

jsem rost tak, jak moh jsem růst.

De lehet fiam kétszerannyi,

Leč byť bych dvojnásob měl synů

épülhet fényesebbre házam,

a dvakrát honosnější dům

s felébredhet a bűntudat

a byť i svitlo ve svědomí

Bildád-, Cófár- és Elifázban,

všem Bildadům a Sófarům,

én már tudom: nem őriz Úr,

dnes vím: Pán mě neostříhá,

s mi most elért, lecsaphat ismét.

co udeřilo, může nanovo.

Födelem alá mindörökre

Pod střechou se mi zabydlela

beköltözött a védtelenség.

na věků bezbrannost.