Éhség

A gép megállt. Elfáradt por kering

 fölötte, mint az őszi köd meg pára,

 s rászáll az emberek hajlott nyakára,

 kik esznek most. Átizzadt szennyes ing

 hűl a vállukra. Fal, fal egyre mind.

 Kenyér s uborka az ebédjük mára

 s mind úgy eszik, ne vesszen csöpp se kárba

 s hogy jót harap s hozzáharap megint.

 Már nem törődnek semmit az idővel.

 A harapások majdnem összeesnek,

 de jól megrágnak minden falatot.

 Egészséges, még jó paraszttüdővel

 szívják, rágják a port, szénaszagot

 s csak esznek, esznek, nem beszélnek, esznek.

1922. júl.-aug./1934