Dalmentő

Ez a kép is csupán egy álom.

Mégis muszáj idecitálnom.

Visszanézve az ébredés rácsán,

magamat látom, kezemben csákány.

Lihegve, kapkodva, mint akit ölnek,

töröm a hideg, agyagos földet.

Az éjben, távolról, tompán és halkan

kapaszkodik fel pár hangnyi dallam:

a mélyből, tudjisten, ki vagy mi, földalol.

És egyértelmű a feladatom;

nem e valakit vagy e valamit:

a dalt kell kiszabadítanom

a föld alól.