Ez a kép is csupán egy álom.

Aj tento obraz je len snením.

Mégis muszáj idecitálnom.

Predsa ho predvolať musím.

Visszanézve az ébredés rácsán,

Cez mreže precitnutia obzrieť sa,

magamat látom, kezemben csákány.

krompáčom v ruke, vidím seba.

Lihegve, kapkodva, mint akit ölnek,

Dychtivo, lapavo, ako keď niekoho zabíjajú

töröm a hideg, agyagos földet.

pôdu drvím studenú, ílovitú.

Az éjben, távolról, tompán és halkan

V noci tíško, matne, zďaleka

kapaszkodik fel pár hangnyi dallam:

melódia za hrsť tónov sa vyštverá:

a mélyből, tudjisten, ki vagy mi, földalol.

z hĺbky zanôti, kto či čo, bohvie.

És egyértelmű a feladatom;

A údelom mojim jednoznačným;

nem e valakit vagy e valamit:

nie tohto niekoho či toto čosi:

a dalt kell kiszabadítanom

pieseň vyslobodiť musím

a föld alól.

spod zeme.