El a faluból

A kis harang a régi,

Mely belezúg a csöndbe,

A szürkeség a régi,

Fölé virít a tavasz.

Minden, minden a régi,

De én hol élek, járok?

Nem voltam ilyen messze,

Nem voltam soha, soha.

Belehalok, ha mondják,

Hogy én itt szálltam útra,

Megtagadom a csókot,

Amely útra indított.

Én a bolondos zajnak,

Én a cifra városnak

Vagyok a kóbor lelke,

Ne gyalázz meg hát, falu.

Ó, kapj fel innen, Város,

Ragadj el innen, Város:

Kik messze kiröpültek,

Sohse térjenek haza.