A kis harang a régi,

Malý zvon je ten dávny,

Mely belezúg a csöndbe,

čo zabúraca v tichosť,

A szürkeség a régi,

všednosť, tá tiež je dávna,

Fölé virít a tavasz.

jar rozkvitáva nad ňou.

Minden, minden a régi,

Všetko je dávne, všetko,

De én hol élek, járok?

no kde ja žijem, chodím?

Nem voltam ilyen messze,

Tak ďaleko som nebol,

Nem voltam soha, soha.

nebol som nikdy, nikdy.

Belehalok, ha mondják,

Umriem z toho, ak rieknu,

Hogy én itt szálltam útra,

že som tu vzlietol na púť,

Megtagadom a csókot,

odtajím, zapriem bozk ten,

Amely útra indított.

čo na cestu ma vyslal.

Én a bolondos zajnak,

Bláznivej trmy-vrmy,

Én a cifra városnak

cifrovaného mesta

Vagyok a kóbor lelke,

ja tuláckou som dušou,

Ne gyalázz meg hát, falu.

dedina, neponíž ma.

Ó, kapj fel innen, Város,

Óh, urvi si ma, Mesto,

Ragadj el innen, Város:

odtiaľto ber ma, Mesto:

Kik messze kiröpültek,

tí, ďaleko čo vzlietli,

Sohse térjenek haza.

nech nevrátia sa domov.