Sirató I.

Esterházy Péter halálára

Egészen elmentél, egészen itt maradtál.

Nem hiányzik itt, csak a szabad ember.

Madár és lélek mind alacsonyan száll,

szűkebb utakon nem kíséri angyal.

Hiába a szív, hangtalan a mámor.

Hány mérget szívtam már a hallgatásból!

Jaj, a magasság mindig idegenség,

nélküled véges-üresek az esték.

Magunk fogyunk el, noha ő hiányzik,

mert aki eltűnt, másképpen világít –

hirtelen terem mindenütt hazája.

Aki itt lenn dalolt, az úgy marad fenn:

örökre feltűnik a végtelenben

hogy élő s halott egyszerre megtalálja.