A teraszról messzire,
távolra lát, aki vágyik
távolra látni, messzire, messzire.
Lábad előtt a part,
a `plage`, rajta elnyúló
testek, hívnak, hívogatnak.
Nem térek vissza.
Látom a napsütést,
a partot, a tengert,
de `az` a szoba már nem az enyém.
Nem térek vissza, sohasem.
És `az` az ajtó, amelynek
kulcsa már nincs a kezemben,
a hátam mögött csöndesen becsukódik.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论