Véríz (XII. 3.)

Emlékszem ízére a vérnek,

mikor, néhány nappal műtét után,

fuldokolva ébredtem éjszaka, és undorító,

vasízű vért köhögtem keservesen a tálba.

De nem feledtem el a friss vér

eleven, sós ízét sem, mikor

egy lánnyal egymás ajkába haraptunk

csók közben, esőzuhogásban, egy kapualj

sötétjében, ahová nem tudnék

visszatalálni többé,

még hogyha ezen múlna is mindkettőnk élete