Emlékszem ízére a vérnek,

Pamätám si chuť krvi,

mikor, néhány nappal műtét után,

keď, pár dní po operácii,

fuldokolva ébredtem éjszaka, és undorító,

v noci zadúšajúc som sa prebudil, a do misy,

vasízű vért köhögtem keservesen a tálba.

zúfalo, krv hnusne železnej chuti som vykašliaval.

De nem feledtem el a friss vér

Neopomenul som ale ani živú,

eleven, sós ízét sem, mikor

slanú chuť čerstvej krvi, keď sme

egy lánnyal egymás ajkába haraptunk

počas bozku navzájom s jednou dievčinou

csók közben, esőzuhogásban, egy kapualj

pery hrýzli si, v hučaní dažďa, v temnote

sötétjében, ahová nem tudnék

podbránia, kam by som sa

visszatalálni többé,

vrátiť nikdy nevedel,

még hogyha ezen múlna is mindkettőnk élete

aj keby na ňom náš život visel.