Eurydiké

Lelkem, mondd, mennyi szenvedést viselsz el?

S te lelkem társa, akiért a föld

kemény kérgét taposva elmerültem,

háromszor el a mélységes homályba –

te értem mennyi szenvedést viselsz el?

A gyalázat torkából kilökötten

sivatagodnak naptalan fehér

izzó homokjából a sűrű tenger

sós-keserű árjába lemerültem

Szenvedésed elöntött, mint a tenger

És csontig mart halál és fájdalom.

A gyenge dal, fuvolád halk patakja

visszavezet? Hiszen téged sötét

halálom elborított, mint a tenger.

Visszavezetsz-e? Élve a pokol

mélyére szálltál, engem elragadni,

gyenge dal láncán engem, aki érted

éltem, haltam, és benned elmerültem

Énértem mennyi szenvedést viselsz el?