Aranyeső

Olvad

Hetekig hasztalanul ült a függönyök mellett

Hosszabbnak hitte az órákat

Pedig azok nem toldották meg magukat

Egyszerre unalmassá vált

Az utcaablak a félig leeresztett függöny

Ismét az ablak mellett

A szürke kabát tulajdonosa a kabátos

Különben jóindulatú volt

Kevesebb alap

Valamivel később miről beszél leírhatatlan

A szégyen elnémít nem mondok igazat

Ennyit nem is merek állítani azonban ez elég jel

Távozás helyett értekezletének végét itt

Dobogó szívvel várta