Olvad

Topi se

Hetekig hasztalanul ült a függönyök mellett

Zalud je sedeo nedeljama ispred zavese

Hosszabbnak hitte az órákat

verovao sati su duži

Pedig azok nem toldották meg magukat

Ali oni nisu se produžili

Egyszerre unalmassá vált

Odjednom mu je postalo dosadno

Az utcaablak a félig leeresztett függöny

Prozor na ulicu napola spuštena zavesa

Ismét az ablak mellett

Ponovo je pored prozora

A szürke kabát tulajdonosa a kabátos

Vlasnik sivog kaputa u sivom kaputu

Különben jóindulatú volt

Inače bio je dobronameran

Kevesebb alap

Nešto manje osnova

Valamivel később miről beszél leírhatatlan

Ono o čemu malo kasnije govori neopisivo je

A szégyen elnémít nem mondok igazat

Ućutka me sram ne govorim istinu

Ennyit nem is merek állítani azonban ez elég jel

Toliko ni ne smem tvrditi ali dovoljan je jedan znak

Távozás helyett értekezletének végét itt

Umesto odlaska kraj njegovog savetovanja tu

Dobogó szívvel várta

Lupajućim srcem čekao.