Tél

Kitalálta a halált,

széppé tette, hogy ne lássam,

s hogy ne sírjak, könnyeimet

gyönggyé fagyasztotta.

A fák büszkén viselik

angóra lombjaikat,

szelíd-karmú cinkelábak

alatt jég-xilofon csetten. –

Csontja ezüst jégből,

bőre tejút-hideg gyolcsból

(szagtalan-szigorú-szép liliom):

jön, jön a hópihe-szirmú,

szememet lefogja.

Megjöttél, kicsike? De meg ám.