Hűség

Egy világ ébred itt e virradatban,

emelkedik a nap, a gyönyörűség,

mindörökké ölellek, mozdulatlan,

s örökös lesz a nappal, mint a hűség.

Emelkedik, kiáltanám zokogva,

hogy látva-lásd, hogy élünk, a vigaszt;

s a föld füve, hegye, folyója mondja,

s a mindenség ragyogja ugyanazt.

Emelkedik e kettős virradatban,

nézd, emelkedik ugyanaz az ég,

én szorítlak magamhoz mozdulatlan,

és ragyog, ragyog ugyanaz az ég.

Virrad. És hogy szerelmem ittmarasszon,

én ragyogok. És többé el nem alszom.