Ebben a félhomályban

Ki ül itt, ki ül itt,

ebben a félhomályban,

a halált gyakorolja talán,

hogy csak van, nyílt szemmel,

leesett állal,

testéből sarjad a félhomály,

nyüzsgő, eleven óra, akibe

a halál és árnyéka visszajár

születni, s meghalni újra,

ki ez a

se ide, se oda, sehova már?!