Blaise Pascal emlékezetére

„Le silence éternel des

espaces infinis m’effraie.”

„Félek a végtelen terek

soseszűnő csendjétől.”

Ha összeadod a csend minden másodpercét

amely az első, a második, és a mindezidáig

legutolsó szívdobbanásod között eltelt,

megérted: az Idő, mint ez a papír, üresen áll.

Arra számít, hogy egy gusztustalanul magas

egész számnál abbahagyod matematikád,

megrettenve a halhatatlanságodat jelentő és

gyönyörű sorozat egyszeri kihagyásától,

önmagadtól és attól a Hatalmasságtól, amely

bármikor kijelentheti: beszüntetem a lüktetést.