Ars poetica helyett

Koponyát szorító vaspánt,

sötétség glóriája,

letéplek fejemről!

S ha bőröm ragaszkodik hozzád,

lenyúzom,

a vályoggödör sarkába dobom.

Szemem csak új sugarakban fürdik.

Csontom visszaver minden

színtelen színt.

Tenyeremen a Nap parazsa ég.

Árnyainkra visító átkot mondok,

és kést fenek

megmaradt nyomorunkra.