Koponyát szorító vaspánt,

Željezno kopčo lobanje,

sötétség glóriája,

glorijo tame,

letéplek fejemről!

otkidam te s moje glave!

S ha bőröm ragaszkodik hozzád,

I ako te moja koža ne pušta,

lenyúzom,

oderaću

a vályoggödör sarkába dobom.

i baciću na dnu ćerpičjame.

Szemem csak új sugarakban fürdik.

Oči moji samo u novim zracima se kupaju.

Csontom visszaver minden

Kosti svaku neobojenu boju

színtelen színt.

odbijaju.

Tenyeremen a Nap parazsa ég.

Na dlanu mi žar Sunca gori.

Árnyainkra visító átkot mondok,

Naše senke glasno proklinjem

és kést fenek

i protiv naše

megmaradt nyomorunkra.

preostale bede sečivo oštrim.