A szív vak sugárzása hiányzik. Ahogy ő írt.
Testvére volt minden kőnek. Meteoritnak
és aszteroidának. A kihűlt fény, a csillagok
szerelmese. A sok földi nehézség miatt
bánatában inkább visszaköltözött. Oda.
Ahonnan jött. Mielőtt testet öltött. Lejárt
a szolgálata. Nyolcvanhárom évig bírta,
talán a műholdak és kisbolygók közt ő
is hazát talált. Marad egy félig telt pohár,
kövek folytonos, halk rezgése, fohász.
* Csokits Jánosnak
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论