Te már sehol se vagy

A kezedet már nem adod,

a szádat nem adod

és a ruhámon nem hagyod

az édes illatod.

Álmomban is, jaj, mindig oly

hideg vagy, csupa fagy.

Már elhagytál álmomban is.

Te már sehol se vagy.

És egy sírdomb, egy hamvveder,

még annyi se maradt.

Te már sehol se vagy, se föld

szinén, se föld alatt.

Csak nézek és találgatom,

hol az én kedvesem.

Álmomban, ébren egyre csak

keresem, keresem.

Mert meg van ő, tudom, tudom,

csak elmaradt, de hol?

És addig, addig keresem,

én se vagyok sehol.

Valahol együtt járhatunk,

talán egy régi nyár

kanyargó, kedves útjain,

a régi, régi pár.

A hídon túl kis gyalogút,

kökénybokrok szegik,

ott mennek ők! Hogy szeretik

egymást! Be jó nekik!