A kezedet már nem adod,

Ruku mi više ne daješ,

a szádat nem adod

usne mi ne daješ,

és a ruhámon nem hagyod

i sladak miris tvog dodira mom

az édes illatod.

odelu ne predaješ.

Álmomban is, jaj, mindig oly

I u snu si, jao, uvek

hideg vagy, csupa fagy.

hladna i ledena.

Már elhagytál álmomban is.

I u snu si me napustila,

Te már sehol se vagy.

više te nigde nema.

És egy sírdomb, egy hamvveder,

Ni humka, ni urna

még annyi se maradt.

nije ostala.

Te már sehol se vagy, se föld

Tebe više nigde nema,

szinén, se föld alatt.

zemlja te je progutala.

Csak nézek és találgatom,

Gde je moja draga, samo

hol az én kedvesem.

gledam i nagađam.

Álmomban, ébren egyre csak

U snovima ili javi

keresem, keresem.

za njom tragam, tragam.

Mert meg van ő, tudom, tudom,

Nesala je ali znam

csak elmaradt, de hol?

da postoji negde.

És addig, addig keresem,

I sve dok za njom tragam

én se vagyok sehol.

ni ja nisam nigde.

Valahol együtt járhatunk,

Na krivudavim stazama

talán egy régi nyár

nekog dalekog leta

kanyargó, kedves útjain,

životom spojeni stari par

a régi, régi pár.

zagrljeno šeta.

A hídon túl kis gyalogút,

Uska staza je preko mosta,

kökénybokrok szegik,

crnim trnom obrubljena,

ott mennek ők! Hogy szeretik

tamo idu oni! Kako

egymást! Be jó nekik!

se vole! Blago njima!