Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott:
– Az időjárás?
– Szomorúság ért?
– Megbántottalak?
Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát:
– Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis.
Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon…
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论